–

A szárított oregánót elsősorban pizzához, tésztához, zöldségekhez, sajtokhoz, halakhoz és tenger gyümölcseihez használjuk. Az oregánó alapvető fűszer, amelyet széles körben használ nemcsak az olasz, hanem a spanyol és a mexikói konyha is. Minek köszönhetjük ennek a fűszernek az intenzív, gyógynövényes aromáját? Természetesen egy olyan illóolajnak, amely annyira jellegzetes és kifejező, hogy nehéz elképzelni a finom olasz spagettit, lasagnét, caprese salátát vagy nápolyi pizzát oregánó nélkül!

Az oregánó egyre kedveltebb a magyar konyhában is. Leggyakrabban elég belőle egy csipetnyi a húsos szószokhoz, salátákhoz, halakhoz, hogy azok a kívánt, finoman zöldfűszeres és citrusos utóízt megkapják. Tökéletesen illik hozzá az olívaolaj és a fokhagyma, amelyekkel együtt egy finom fűszeres mártogatóst kaphatunk, amelybe bagettet vagy a kedvenc kenyerünket mártogathatjuk. Egy ilyen finomság pirítósra kenve tökéletes körete lehet egy paradicsom krémlevesnek vagy egy salátának.

Az oregánó az évelő növényekhez tartozik, és növekedése során elérheti a 80 cm-es magasságot is. Az ókori Görögország óta ismert ennek a zöldfűszernek a neve, amely az „oros” – hegy és a „ganos” – dísz szavakból ered, azaz a neve szó szerint „hegyi díszt” jelent.

Az oregánó édes illata egykor olyan híres volt, hogy Aphrodité a boldogság szimbólumának tekintette. A görögök különösen nagyra értékelték illatát fürdőzés után, amikor aromás olajként használták a homlok és a fej masszírozására. A görögök előtt a növényt az ókori egyiptomiak is ismerték és szerették. A középkorban a hölgyek virág kompozíciókhoz, édes illatú zacskókhoz és aromás mosdóvízhez használták. A leveleket nehéz tölgyfa bútorokra és padlókra dörzsölték, hogy illatos fényezéssel vonják be őket.